Miért kell a rostos táplálkozás és milyen rostokat fogyasszunk?

Hogy miért kellenek a rostok? A normális széklet 75%-a víz. De ez a nagy mennyiségű víz nem folyik ki a székletből, hanem kötött formában ott marad. Hasonló a helyzet, mint a kocsonyában. A kocsonyából sem folyik ki a víz, mert kötött állapotban van, rostok által kötötten. Itt a kollagén rostok, melyek az inakból főttek ki, kötik meg a vizet. Ha a széklet víztartalma lecsökken 70%-ra, akkor székrekedésről beszélünk. Ha a víztartalom meghaladja a80%-ot, akkor már hasmenés van. Mi szabályozza e szűk tartományon belül a széklet víztartalmát? A székletben lévő kötött víz legnagyobb részét rostok kötik meg. Olyan rostok melyek vizet képesek kötni. Ezeket hidratálható rostoknak hívjuk. Nem minden rost hidratálható!  A rostok által kötött vizet az emésztő rendszerünkben Prímbiotikumnak neveztem el. Minél több vizet képes megkötni egy rostfajta, annál jobb Prímbiotikum, annál jobb hatást képes kifejteni az emésztő rendszerünkben. Mi sugallta ezt az összefüggést? Maga a bélnyálkahártya, a bélnyálkahártya állaga és funkciói. A bélnyálkahártya egy nagy víztartalmú gél, amely bevonja végig az emésztő rendszerünk felületét.

Melyek a bélnyálkahártya funkciói?

a nyálka (nagy víztartalmú gél) jó ragasztó, összeszed mindent, vagyis tisztántartja a felületet

elnyújtja a felszívódást, így javítja a felszívódás hatékonyságát

segíti a béltartalom tovahaladását, kenőhatás

lefedi a bélfal felszínét, megakadályozva az irritációt, a nagy mennyiségű kötött víz a nagy hő kapacitása révén („hűti a felszínt”) csökkenti a gyulladásos folyamatok kialakulását

csapdát állít a betolakodó patogén baktériumoknak, így segíti a mukozális immunrendszer hatékonyságát

kellő mennyiségű vizet biztosít a bélflóra milliárdnyi egysejtű mikrobáinak, a bélflóra kitapadási helye a nyálka, nyálkás közeg nélkül nincs bélflóra, prímbiotikus hatás

a nyálka szabályozza a széklet víztartalmát.

A táplálékunkban lévő hidratált rostok a bélnyálkahártya e funkcióit segítik, minél több vizet tud megkötni egy rostfajta, annál jobban tudja ezeket a funkciókat segíteni.

Szerencsés véletlen folytán találkoztam, azon baktériumokkal, amelyek olyan rostokat növesztenek, melyek a világ legjobb vízkötő rostjai, e baktériumok segítségével találtam ki a Mikrorostos gélt.

Melyek a leggyakoribb rostforrások? Melyik a legjobb forrás?

Gabonarostok, korpák. Mi a hátrányuk?

Nem a legjobb vízkötők, alacsony a hidratációs képességük, főzéssel és malomtechnikával javítható ez a hátrány. De a nagyobb hátrány, hogy glutént illetve gliadint tartalmaznak, melyek gyulladásos gócokat okozhatnak a bélfalon, ahonnan a bélnyálkahártya is leválik. Sajnos sokkal többen vagyunk liszt érzékenyek, mint gondolnánk, a legtöbb emésztési problémával küzdők, akiknél „csak” puffadás, hasi diffúz fájdalom, székletproblémák jelentkeznek, nem is gondolják, hogy ők is érzékenyek a , gabonában lévő fehérjére, a gliadinra. A gabonában és a hüvelyesekben van még egy problémát okozó molekula, a lektin. A gliadinhoz hasonlóan ez is egy cukorba burkolózó (glycoprotein) fehérje molekula, áthaladva a bélfalon autoimmun betegségeket okoz.

Gyümölcsrostok. Mi a hátrányuk?

Általában sok cukrot tartalmaznak, megnövelve a kalóriaértéket. A fogyókúrázók emiatt óvakodnak a gyümölcsöktől.

Zöldségek rostjai. Mi a hátrányuk?

Nyersen általában nehezen emészthetők, ezért párolni vagy főzni kell őket.

Baktérium által „termelt” mikrorostok. (A legjobb vízmegkötők!)

Nem tartalmaznak glutént illetve gliadint, sem lektint. Sőt, még gyulladáscsökkentő hatásuk is van a nagy kötött víztartalom „hűsítő” hatása miatt.

Nullakalóriájú, nem tartalmaz semmilyen cukrot.

 Főzés és párolás nélkül nagy a vízmegkötő tulajdonsága.

Ugyanakkor a nagy vízmegkötő képesség miatt kevesebb is elég belőle, mint a rosszabb vízmegkötő rostokból.

A mikrobiális cellulózból készült gélek glutén- illetve gliadinmentesek!

Mi lehet annak az oka annak, hogy legtöbb emésztési problémával küszködő dicséri a mikrobiális cellulózból készült géleket ?

A gabona magvak sikérjét gluténnek hívják, a gluténben (vagyis a gabona magjának sikértartalmában van egy fehérje (glükoprotein), melyet gliadinnak hívnak.  Azokat, akiknek az emésztőrendszere a gliadinra érzékenyen reagál, liszt-érzékenyeknek hívják. Tapasztalatom szerint valamennyien liszt-érzékenyek vagyunk többé-kevésbé. Azoknak, akiknek nagyobb az érzékenysége a gliadinra, több emésztési problémája van, mint azoknak, akik kevésbé érzékenyek.  A bélfal gyulladásos reakciót vált ki erre a fehérjemolekulára.  A gyulladás helyén a bélnyálkahártya leválik, így itt irritábilissá válik a bél fala.  Ez helyi fájdalmat is jelent.

A mikrobiális cellulózból készült gélek a nagy polifenol tartalmuk miatt gyulladáscsökkentők. Ugyanakkor ezek a gélek állagukban nagyon hasonlítanak a bélnyálkahártyára, mivel a bélnyálkahártya is nagy víztartalmú gél. A mikrobiális cellulóz gél e tulajdonságánál fogva csökkentheti az irritációt, azáltal, hogy lefedi a gyulladásos felületet. Mindemellett a gélnek, van egy hűsítő hatása is a gyulladásos felületen.